Nem reklámoztam, csak rácsodálkoztam, hogy ennyien járnak nálam, még ha komment nélkül is.:-)) (Erről már írtam) Felraktam az FB-re, hogy kiváncsi vagyok, vajon ki lesz a 160. "követöm". Erre az egyik "falumbeli" gyorsan ráhajtott a 160. helyre.:-)))) Neki készitettem el az apróságokat - meglepit, hogy megháláljam, hogy milyen kedves!:-)))
És közben elgondolkodtam, hogy anno csak magunknak készült ez a blog, hogy ne menjen feledésbe és veszendöbe az, amiket megcsinálok, avagy megcsinálunk a lányokkal. Inspirál a mai napig is a blog, csak elég kevés idöm jut rá.:-(
De nem baj, mert ha majd egyszer nyugdijas leszek ( szoktam erröl fantáziálni elalvás elött.:-))), akkor majd még jobb lesz, mer taz unokáimnak is megmutogathatom és lehet majd több idöt tudok rá szánni...ha megérem. De legyünk bizakodóak.:*)))
Szóval: Gertit "feltérképeztem és az alábbiakat küldtem neki.:-)
Természetesen egy Házi ÁLdás. Gertiék nappalijában a bordó az irányadó krémszinnel...ezért ezt a szint emeltem ki.
A két kislányának 1-1 mindkét szinén használható hajpánt. A nagylánynak lilás, a kicsinek rózsaszines. Apukának meg egy kis paprika.:-)
És hogy miért is van kevesebb kreativ idöm??? Itt a válasz egy képpel:
Kisasszony már nem mindig érzi jól magát a járókában. Különbözü programokat kell neki kitalálni, és persze felügyelni kell a lépéseit avagy mászásait.....mert ugyan nem hagyunk széjjel apró dolgokat, meg próbálunk balesetmentesen pakolni...de az ördög nem alszik.:-))) Biborka is egyre kevesebbet.:-)))
4 megjegyzés:
Mi pedig villámgyorsan megkaptuk, és mindannyian nagyon örültünk. Még a nagyobbik is, ezen meg is lepődtem. :) A házi áldásnak majd ablakcsere és festés után megtalálom a végleges helyét is....
Még egyszer nagyon szépen köszönjük!!!!!! :D
Örülök Gerti! Remélem a méretek is jók lettek!:-))) A férjednek meg üzenem, hogy igen erös a paprika...mi legalább is meg szoktuk könnyezni.:-))
Csak így tovább, Csilla! Én ugyan semmit nem tudtam csinálni a leányzó mellett, amikor ekkora volt - de tény, hogy nem is volt rá ingerenciám :) Legyetek jók! Vidámak! Puszi! :)
Emlékszel? Én voltam a nyolcvanadik.......és most már a duplája! Sokan olvasnak....olvasunk ha nem is mindíg hagyunk bejegyzést, de csendesen, szerényen itt vagyunk.
Bizony-bizony nagy figyelmet igényelnek ebben a korban a gyerekek. És a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulnak apró balesetek. Az én kicsi unokám pont tegnap esett le az ágyról....pedig anyukája ott volt mellette....s egy pillanat alatt megtörtént.
Megjegyzés küldése