Mostanában szoktunk néha összefutni a Boglárka egyik óvodástársának az anyukájával. Ö is 3 gyereket nevel, és néha olyan jó kávé mellett kibeszélni, hogy kinek mi a kinja. Valahogy jól esik elmondani a dolgainkat, mégha nem is tudunk egymásnak segiteni.
Arról meg már nem is beszélek, hogy a gyerekek szeretnek hozzánk járni...és az enyéim meg szeretnek odamenni. Kivéve ha Barbarának még sincs kedve velünk lenni. Na de akkor is 5 gyereket felügyelünk ketten és még beszélgetünk is.
Na a lényeg, hogy tegnap volt a szülinapja és készitettem neki apró figyelmességeket.
Ez volt összességében: Dekupázsolt doboz öszies hangulatban és benne karkötö meg fülbevaló. Egy tájékoztató a kövekröl, amikböl füztem az ékszereket. És egy képeslap egy Goethe idézettel.:-)
Mivel a hölgyemény olyan fajta hangulatember és kicsit depressziv, mint én ( :-)) ), ezért ametisztet és hegyikristályt választottam neki. ( Mostanában, ha van egy kis idöm, szivesen füzögetek ilyen egyszerü dolgokat.:-)
Itt a doboz teteje. Nagyon szeretem a rizspapirt. Sokkal könnyebb vele bánni, mint a szalvátéval.
Ime kicsit közelebbröl.
És ilyen volt a belseje.
Aztán gondoltam mellékelek egy-két nyugoisabb pillanatképet....a csajok közösen "mimiznek". És az apjukkal bambulnak valami mesét.
Ezek a képek, meg nagyon frissek. Ma hajnalban készültek. Még csak Biborka és én voltunk fel. No meg a macskák. És Bibor megkocsikáztatta Leila cicát. MIndkét részröl hatalmas volt az öröm.
Az a hülye Leila meg csak türi, és türi...
Ezeken a képeken pedig Bíborkát örökítettem meg.
Ez a stamm helye. Ha valaki odaül, általában hangosan követeli a jussát és el kell innen menni.:-)
1 megjegyzés:
Remek képek! :)
Megjegyzés küldése