Hosszú a történet, a lényeg, hogy tavaly a mi falunk testvérközsége Méra faluból csere üdülést szervezett a tini gyerekeinknek. Az én lánykám is volt Mérán, és volt egy csere kislányunk. Barbara az egyik napon rosszul volt kinn Erdélyben és az egyik anyuka - Ildikó - pártfogásába vette. Amíg a többiek buszos kiránduláson voltak, addig Barbara Ildikóéknál feküdt az ágyban és pihent, meg erős leveskét kapott...stb.:-))Igy én is pártfogásomba vettem az Ildikó fiát, mikor ő érkezett le Tmérára a csere kislányunk mellett. Már amennyire engedte, mert elég szótlan volt. Anyukáját is úgy hivta fel vagy kétszer Lehel, hogy én hivtam át magunkhoz, hogy hívja már fel, mert aggódik.:-))). Szóval a Lehel édesanyja küldte most nekem ezeket a gyönyörőségeket..:-))) Illetve nem most küldte, hanem még tavaly nyáron, de a fiúcska elfelejtette ideadni, és csak most került el.:-)))
Nagyon meghatódtam és nagyon örültem neki. A fehér láncot már tegnap fel is vettem a tanszéki ebédre.:-)))
Köszönöm Ildikó!
HOgy megmaradjanak azok a rajzok, képek, barkácsötletek, amiket megvalósitunk....
Idézetek minden napra...
Névnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nagyon szépek :) Erdélyből anno én is ilyenekt hoztam, sőt, ugyanolyanom is van, mint a te fehéred, csak az enyém fekete =) ... Mondjuk, nagy szomorúságomra, valami gond lehet a kapocsával, ugyanis hamar kikapcsolódik már magától... Vagy engem nem szeret, nem tudom :) ...
De nagyon klasszak :) !!!
Megjegyzés küldése