...mostanában nem csinálok semmit. Pedig igen is, azért apróságokat sikerül összeütnöm.:-))
Volt/van egy kis betegeskedés már két hete, váltjuk egymást a lányokkal ( most én vagyok)..volt vendégeskedés a nagyobbik lánykámnak, amikor is az alkotásom kimerült a sütésben és főzésben.
Volt szomorúság, betegség és halál. Ugyan nem hozzátartozó, de megviselt, mert egy fiatal 17 éves fiúcska halt meg hosszú betegség után..:-((
Na, de ezekről ennyit. Készítettem valamit egy nagyon kedves barátnőmnek, aki szintén beteg és folyamatosan jár kemoterápiára...de most sajnos ő sem érzi jól magát. Kedvence NAPSÁRGA, EZÉRT EZEKET SZÁNOM NEKI, HOGY GYÓGYULGASSON....
A nagyobbik lánykám sulijában lesz egy Nőnapi jótékonysági bál, amin ugyan nem tudunk részt venni ( nincs itthon a párom sem....:-((( ) de vettem támogatói jegyet, sütünk sós és száraz édes sütit ( amit még nem tudom, hogyan juttatok be, mert most szombaton dolgozom...), meg felajánlottam 1-2 apróságot a tombolára. Ezeket:
No meg csináltam még zsepitartókat "szóró-ajándéknak".:-)))Kisebbik lánykám sajna az én minőséginek nem mondható fogaimat örökölte...és elkezdtünk a fogdoktornénihez járni. Felkészülünk minden látogatásra lelkileg-testileg is...és persze visz a doktornéninek ajándékot. Legelőször egy angyalkás kulcstartót vittünk. Most a doktornéni is meg az aszisztensnője is kapott egy-egy PZS tartót. A vizsgálat végeztével olyan felszabadult örömmel rámolta ki a kicsi a táskámat és vitte Enikónek oda az ajándékát...Öröm volt nézni. Persze Bogi is kapott ajándékot. Egy-egy matricát meg egy pici fogkrémet.:-)))
És a munkámból adódóan most gyártogatok különböző Power point bemutatókat. Amit annyi év óta nem használtam már, de most még az is jól esik. Na, megyek is a dolgomra.:-))))
HOgy megmaradjanak azok a rajzok, képek, barkácsötletek, amiket megvalósitunk....
Idézetek minden napra...
Névnap
2011. március 3., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Remélem használ a kemo a barátodnak és a gondoskodásod is erőt ad neki. A családunkban nemrég halt meg mellrákban valaki 42 évesen.
Jaj, ne is írjatok ilyesmikről, mert bárhova nézek, csak ilyen rémes dolgok vannak! Borzalmas világban élünk, sosem tudhatjuk, mikor kerülünk sorra... A kór nem válogat, gyerek, fiatal, idős, mindegy...
Csillám, örülök, hogy a munkád és a gyerekek dolgai mellett is ennyi mindenre jut időd, szép teljesítmény! Gratulálok!:) Úgy érződik, hogy jól esik dolgoznod!:) Vagy rosszul értem?
Szia!
Úgy néz ki, hogy az unokahugom, akinek max. 20% esélye volt a gyógyuláshoz, a 3 kemója lesz az utolsó :)))), mert már a második előtt sem volt kitapintható a daganata, de a protokolt nehezen adják fel, most a 3. után lesz MR is, mert az UH-n sem látszott már semmi a csontdeformáción kívűl :)
A barátnődnek üzenném, hogyha kell neki segítség, keressetek meg, mert van kiút :) Akár az unokanővérem blogját elolvasva is sok segítséget, útmutatást találhat a gyógyulásához :)
Megjegyzés küldése