Ezt a kis bobócot Tipikos-tól kaptam a névnapomra...még jó régen hozta a postás. Elnézést kérek, hogy nem mutattam meg előbb...de nem nagyon volt kedvem az utobbi héten a gép előtt üldögélni. A kis bohócot amúgy úgy kellett elcsaklizni Boglárkától, mert próbált rögtön lecsaPNI RÁ. mOST A BOBÓC A BIRKA MELLETT PIHEN A FÉLFALAMON.:-)))
Ezt a másik gyönyörűséget pedig szintén a postás hozta. Ilditől kaptam a kerek szülinapomra. Biztosan sokan elirigylik tőlem, de ez most már az enyém. És tényleg nagyon szépen köszönöm. Megtaláltam már a helyét is...és szerintem nem tartok benne semmit, mert így szép. És drága Ildi! A kérdésedre válaszolok itt a blogomban. Én egy sárga homokos tengerpartot látok benne...gyönyörű szép kék éggel...és pálmafákkal. Azt hiszem írta más is előttem...de most kicsit fantáziátlan vagyok.:-)))
3 megjegyzés:
Örülök, hogy megtaláltad a helyét és "látsz benne" valamit!:) Jól megy hozzá a sárga terítő!
Még adósod vagyok, de majd...
Nagyon édes Tipikos bohóckája, örülhetsz neki!:) Én nyuszit kaptam márciusban!:)
Sok-sok szeretettel! És küldök még valamit:
"Egyik este az Ember álmodott. Álmában Istennel sétált a tengerparton.
Hirtelen felvillant előtte az egész élete. Minden egyes mozzanatnál lábnyomokat látott a tengerparti homokban.
Az egyik pár lábnyom az övé, a másik talán Istené?
Amikor végigpergett előtte élete filmje, észrevette, hogy bizonyos életszakaszoknál csak egy pár lábnyom van. Rögtön tudta, hogy ez épp a legnehezebb pillanatoknál volt így.
Ez a tény bántotta őt, ezért megkérdezte Istent:
– Te azt mondtad, mindig velem leszel. És nézd, épp a legszomorúbb pillanataimban hagytál egyedül. Így van, hiszen csak egy pár lábnyomot látok a homokban!
Miért hagytál el pont azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Isten így válaszolt:
– Nagyon szeretlek, és sosem hagylak el. A nehéz időkben, amikor csak egy lábnyom látszik, a hátamon cipeltelek."
Jaj Erika! Ezt megkönnyeztem!!....
Megjegyzés küldése