Segítőkéz, ha egy kisbabát elveszitenek....

Mióta írom a blogomat, nagyon sok blogot olvasok és követek...még ha nem is kommentelek. A szívem csücske ez a blog, amit most mindenkinek ajánlok a figyelmébe. Ha nem is mindennapos olvasásra - bár szerintem nagyon jó!!!!! De ha esetleg valakinek szüksége van segítségre, egy segítő kézre egy kisbaba elvesztése miatt......akkor itt Ágnes sajnos saját tapasztalattal próbál segíteni annak, aki kéri, aki szeretné, akinek szüksége van rá.

Nagyon megható történet az övék ( én végíg bőgtem, mert lehet pont olyan napom is volt...de azóta is sokszor könnyezek bizonyos részeken ) és én soha nem tapasztalt akaratot és tenni vágyást érzek nála. Tisztelem, becsülöm és írigylem is jó értelemben, mert ilyen erős és jó!!!! Emellett irodalmilag sem lebecsülhető értékeket fedeztem fel a többi írásaiban. ( Az én blogjaimban ilyen ugye nincs és amúgy meg olyan jó ezeket olvasni. )

Tehát itt a blog címe: http://artmuller-agnes.freeblog.hu/

A blogjában is ír a segitségéről, amelyet azonban a honlapján keresztül lehet elérni virtuálisan. De megadja a saját e-mail címét is, amit a segítséget kérő kezek elérhetnek.

http://artmuller.hu/

Én megkérdeztem őt, hogy felrakhatom-e blogomra az ő "Segítek " című írását, amelyre ezt a választ kaptam:

"Megtisztelsz vele és köszönöm, a cél tényleg az, hogy olyan is olvassa majd, akinek szüksége van rá, mert hiszem, hogy kell az embernek valami kapaszkodó, ha kicsúszik a lába alól a talaj. Minél többen tudnak róla, hogy van ilyen honlap, annál jobb szerintem. Köszönöm, hogy Te is segítesz!"

Tehát, ajánlom Mindenkinek a figyelmébe...és esetleg, ha van olyan aki közvetlenül is érint...keresse Ágnest!

" "Segítek" - ez a menüpont eddig nem működött a honlapomon (http://artmuller.hu), de ma végre felkerült a mögötte lévő tartalom is. Nem azért volt eddig üres, mert nem akartam segíteni, hanem mert nagyon nehéz volt összeszednem a gondolataimat a témával kapcsolatban. Fájdalmas túra volt ez a lelkem legmélyebb bugyraiba, de szeretném hinni, hogy megérte, hogy volt értelme.

Ez a menüpont azoknak készült, akiknek szükségük van rám. Azoknak, akik átélték annak szörnyűségét, hogy milyen elveszíteni egy kisbabát, milyen rettenetes dolog megélni egy halvaszülést egy anyának, aki hónapokon keresztül arról álmodott, hogy ez a kisbaba lesz élete értelme, és a szülés után nem marad más, csak hatalmas űr, sötétség, fájdalom, kétségbeesés.

Úgy éreztem, kötelességem továbbadni a tapasztalataimat mindazoknak, akik átélik ezt a borzalmat. Azért, mert mikor én azt mondom, hogy "tudom, mit érzel", biztos lehet benne, hogy tényleg tudom. Ha csak maga a tudat erőt ad nekik, hogy van itt egy nő, akivel éppen így összedőlt a világ, mégis talpra tudott állni, mégis eszénél tudott maradni, szerintem már megérte. Úgy döntöttem, hogy kinyújtom a kezem, és a másik félre bízom, hogy megfogja-e. Ha igen, szívesen segítek, ha nem kér belőlem, tiszteletben tartom. Lehetőség vagyok, nem kötelező program. De őszintén hiszem, hogy többet tud segíteni a megélt tapasztalat, mint egy könyvből tanult, meg nem élt gondolatsor átadása.

Arra kérlek Benneteket is, hogy ha ne adj' Isten találkoztok olyan nővel, aki ilyen szörnyűséget kellett, hogy átéljen, említsétek meg neki a honlapomat. Ha tehetitek, írjatok róla máshol, ahol többen találkozhatnak ezzel a hírrel! A segítség csak akkor lehetséges, ha minél többen tudják, hogy fordulhatnak hozzám. Ez nem üzlet, csak egy kis emberség. Mert akivel ilyesmi történik, annak azt hiszem, erre van a legnagyobb szüksége. Én kaptam belőle sokat, ezért sikerült. Ha lehet, segítsetek nekem abban, hogy segíteni tudjak, és akkor másoknak is megkönnyíthetem talán ezt a nagyon nehéz, fájdalmas utat, amit ez a fajta gyász jelent.

Köszönöm.
Ágnes "